Totalul afișărilor de pagină

joi, 10 noiembrie 2011


Őssz van. Kitekintve az ablakon, megpillantom a templomot és a lehulló sárga faleveleket. Csendben, némán de büszkén és tisztelettudóan suhannak le az ágakról. Szemem tükrében megcsillan a napsugár szikrázó és tiszta fénye. A levegő tiszta, a táj csendes. A távolban madarak törik meg a csend súlyát. 
Érzed? Minden nyugodt, halk, néma és álmodozó... Én is álmodozom s kalandozok a hegyek csúcsain, a mezők örökzöld tájain, a nyár szépségén és forróságán keresztül. Csak álmodok és távolodok a valóságtól. Oly könnyű és oly csodás. Az érzések kavarodnak, forróság önt el és nyugalom. Eggyé válok a természettel. A csend nagy súlya és a lélek nyugalma önti el testem minden porcikáját.
Kitekintek az ablakon, a fejemből, a világból. Figyelem az embereket akik rohanva haladnak el az ablakom előtt. Sietnek, de hova? Futnak a mindennapok gondjaival, mennek, törtetnek előre.
És te? Te figyelsz egy percre az életben, a mindennapok szürke mezején, néha megállsz? Elmélázol a tájon, az érzéseiden, a gondolataidon?
Az ablakot kinyitom. A szoba megtelik az őssz illatával. Könnyed s egyszerre nehéz lesz a levegő, mint az elnyilt virág szirmai. Könnyed de mégis nehézkes. A függöny nőiesen táncot jár s a szél elsuhan kacagva az arcom mellett. Itt van, igen itt van. Nyugalom, béka és ártatlanság. Meleg érzések tele szeretettel és gyönyörrel. Testemet forróság és némaság tölti el. Lelkem felszabadul a szél érzetén s én szabadnak érzem magamat, mint a lehulló falevelek az ágról. Könnyedén repülök gondolataim és érzéseim világában. Minden oly tökéletesnek tűnik e pillanatban. De ez csak egy pillanat. Agyam magához tér s kilépek a szép, apró világból. Órámra tekintek. Csak egy perc telt el amióta utoljára itt jártam. Valóság, realitás, igazság, fájdalom és öröm. Szempilláim moccanása ráébreszt, hogy itt vagyok. Újra érzem testemben a vér áramlását, a szievm dobbanásait, a lélegzetemet s ahogy a hideg szél átjárja testemet. 
Az ablakot becsukom, a kabátomat felveszem s kilépek az ajtón magam után hagyva a szoba magányát.

sâmbătă, 21 mai 2011

...koraesti gondolatokhoz


Mit is neveznek a kutatás törvényének? Sok megfogalmazás és kijelentés áll- e fogalom hátterében.
A természet törvényei ugyanolyan valóságosak, mint maga a gravitáció. A kutatás törvénye naggyából a következőt jelenti: ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátra hagyj mindent ami eddig biztonságot nyújtott, mely lehet bármi: az otthonod vagy éppen a kedvenc éttermed. Ha elindulsz, hogy megtaláld önnmagad, legyen az egy belső vagy egy igazi utzás, tekints mindenre ami az út során veled történik, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna.Ha készen állsz arra, hogy egyszer s mindenkorra elfogadj néhány kellemetlen igazságot magaddal kapcsolatban akkor biztosan megleled amit keresel
.

duminică, 14 noiembrie 2010

Lelki nyugalom


Életünk egyik legfontosabb célja, legalábbis annak kéne lennie- a lelki nyugalom. Minden cselekedetünk célja az, hogy jobban érezzük magunkat, mint előtte voltunk. Feltetted- e már magadnak a kérdést: tényleg boldog vagy? A mindennapok gondjai rád roskadnak, mint egy könyvekkel megterhelt öreg szekrény. A napok csak úgy elsuhannak melletted s te csak azt veszed észre, hogy ismét eltelt egy év. Újra itt van a Karácsony- az a probléma aggaszt, hogy vajon milyen ajándékot is  kell  majd venned. Motoszkál a fejedben a szilveszteri nagy házi buli tervezés, vagy esetleg egy csendes, nyugodt este. Ezek még távol állnak tőlünk, hisz a mindennapok szürke árnya elfedi gondolatainkat. A buszon állva csak meredten nézünk ki az ablakon és azt sem vesszük észre ami a szemünk elé tárul... Az élet, amely csak egyszer adatik meg. Nem tudjuk értékelni a dolgokat, mindig többre és egyre többre vágyunk, figyelmen kívül hagyván az élet apró örömeit. És, hogy melyek is ezek az apró dolgok? A boldogság, a szeretet, a nyugalom. Ezeket csak akkor érezhetjük ha rátaláltunk önmagunkra, ha tudjuk, hogy mit is akarunk az éledtől, ha van egy kitűzött cél előttünk.